Hogyan taníthat az internet?! 2010. Február 8. 10.04
Posted by Hampuk Richárd in oktatás, web.Tags: internet, oktatás
trackback
Még tavaly tavasszal egy konferencián, előadásom megtartását követően kezdtünk izgalmas vitába azzal kapcsolatba, hogy vajon az internet megváltoztatja-e a tanulási szokásokat, vagy az oktatást. Akkor is és azóta is vallom, hogy az internet alapjaiban változtatja meg az oktatást. Vagyis kellene, hogy megváltoztassa.
Tegnap a Mashable cikkére figyeltem fel: How Social Gaming is Improving Education A cikk az internetes játékok és az oktatás kölcsönhatásairól beszél. Jól szemlélteti, hogy a XXI. században már nagyon nehéz egyszerű tankönyvekkel megfogni a gyerekek figyelmét. Hiszen ha hazamennek akkor a legmodernebb online játékokkal találkoznak, egyre élethűbb emberekkel, gyilkosságokkal, jelmezekkel, történetekkel.
Több tudós csoport is azon dolgozik az USA-ban, hogy kifejlesszenek egy olyan rendszert amivel hatékonyabban köthetik le a hallgatók figyelmét. Például New Yorkban egy iskolában már a Google Earth-t használják a földrajz órákon.
De egy érdekes kísérlet keretében létrehozták az emberi szervezet 3D-s belsejét ahol játékos formában mutatják be egy vírus lefolyását. A szakértők elmondták, hogy az eddigi tanórákhoz képest rengeteg kérdéssel bombázták őket. A gyermekek jobban bele tudták magukat élni a tananyagba, így még több részletre lettek kíváncsiak.
De nem csak a gyerekek hasznára válhat az internet. Kanadában például a Second Life nevű játékot használták a határőr képzés során. Szimulációként használt játék eredményeképpen jobb vizsgateljesítményt nyújtottak a hallgatók.
Nem tudom, hogy mikor fog az oktatási rendszer is átalakulni az internet adta lehetőségeket kihasználva, az biztos, hogy Bill Gates és felesége elszántan támogatja (anyagilag is) ezt az irányú fejlődést.
Gondoljunk csak bele, hogy mi magunk is mennyire élvezzük a Honfoglaló online társasjátékot, hogy élveztük az iskolában, ha videón nézhettünk meg a tananyaghoz kapcsolódó ismertetőt. Vagy mennyire jó volt a szakállas kis mikróba tanítása a mesében ( Egyszer volt az élet – Testünk világa ).
A pedagógusoknak nincsen könnyű dolga, hiszen a gyerekek sokszor jobban ismerik a technikai újításokat, internetes lehetőséget mint ő maguk. Mikor én voltam középiskolás a tollba rejtett puska volt a bestseller, mára az iphone-ra telepített wikipedia a leghatékonyabb puskázási megoldás. Így a hallgatónak már le sem kell írnia a puskát, egyszerűen rákeres a neten és amit talál leírja.
Engem személy szerint az keserít el sokszor, ha olyan tankönyvekből kell tanulnom (marketing területen) amelyek írásakor az internetet mind e-mail küldési lehetőséget aposztrofálják. Fontos az alapokat megszerezni ezekből a könyvekből, de nem elégíthetik ki egy szakember tudásvágyát (bizonyos területeken).
Persze mindez megkérdőjelezi a tanítás szerkezetét, biztos, hogy a minél nagyobb lexikális tudás építése a fontos, vagy pedig a megszerezhető tudás gyakorlati kamatoztatása a cél? Minden gyereknek ugyan azt kell tanulni, vagy inkább a tehetségének megfelelő sportot, tudományt kell előtérbe helyezni? Ti hogyan vélekedtek?
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák kövess twitteren!
A szombathelyi tanárképző Főiskolán, valamikor réges régen, amikor még a kurtafarkú malac túrt az Üveghegyeken túl, amikor elérhető vált a szegény emberek számára is a videomagnó, no akkor végeztek egy vizsgálatot. Ez a vizsgálat annak a kiderítését célozta, hogy milyen arányú legyen a képi megjelenés az oktatás verbális tengerében. Komoly munkának tünt és talán még elő is kereshető.
A munka végkövetkeztetése az volt, hogy:
Se az nem jó, ha csak beszélünk, se az nem jó, ha csak nézünk. Ezt emlékeim szerint már egy Comenius (remélem jól írom a nevét) nevű tudós pedagógus is elmondta a Orbis sensualium Pictus cimű művében.
A szombathelyiek nem átallották azt állítani, hogy beszélni és képeket felmutatni csak helyes arányok betartásával szabad. Ez, érzésem szerint, az Internetre is igaz. Az Internet legnagyobb veszélye az, hogy a gyerekek “műveltetését” teljesen kikapcsolja, mert egy virtuális világba csalogatja Őket, ahol azt hiszik, hogy tesznek is valamit.
Az Internetre nagy szükség van, mert -”A tudás mindenkié!”- ez csak így teljesedhet ki, de a sok “kaja” mindenkinek elcsaphatja a hasát.
Hallgassunk a szombathelyiekre és tartsuk be az arányokat!
Ottó, köszönöm az igényes hozzászólást. Szerintem is mindig a megfelelő arány a fontos! Egyiket sem szabad túlzásba vinni…
…mellesleg nem csak az internet változtathatná meg a tanulási szokásokat, az orvostudomány ebben fényévekkel előttünk van, mind az agy mindkét féltekéjének használatával történő tanulásban, mind az összes többi érzékszerv jobb kihasználásával kapcsolatban, mind pedig a tanulás pszichológiai hátterét illetően.
Mi ezek közül olvasáskor a szemünket használjuk, néha arra hogy értelmetlen, hiányos olykor a szerző művleltségével felvágós érthetetlen, struktúrélatlan jegyzeteket lehet olvasni. Esetleg a fülünket is, ha demotiváló idegbeteg tanárok mondják el 30 éves rutinnal az érthetetlen, gyakran a gyakorlatban már nem is használatos tananyagot.
es meg nem is beszeltunk a tavoktatas rejtelmeirol..:)
volt szerencsem “eloben” vegigcsinalni egy kurzust a NetAcademia tavoktatasi tanfolyaman. ami megfogott, a “tantarem falak nelkul” koncepcio, amely egeszen mas dimenziokba allitja az oktatasi lehetosegeket
Richárd azt hiszem akkor egyetértünk egymással:) Most látom, hogy a HVG.hu is átvette az írásod. Valóban érdekes téma. Én csak reménykedem, hogy a döntéshozók is felismerik a változás kényszerét és alkalmazzák az új lehetőségeket az oktatásban is.
Leni véleménye a témával kapcsolatban:
http://leni-blogja.freeblog.hu/archives/2009/09/01/Szeptember_1_-_ahogy_en_latom_en_aki_nem_vagyok_szakerto/
Egy percig nem állítottam, hogy a tanárokat helyettesíteni lehet. Azt gondolom azonban, hogy a tanulás egy új dimenzióba került. Amikor a tantervek készültek még nem létezett google, wikipedia, stb. Mára azonban ezek mindenki számára elérhetőek. Tehát véleményem szerint nagyobb hangsúlyt kellene a megszerezhető tudás hasznosítására való nevelésre fordítani, mint a lexikális tudás agyakba zsúfolására. A játékok és egyább módszerek segítségével pedig minden gyerekben a tehetséget kell felfedezni és annak kibontakozását elősegíteni.
Részben egyetértek veled, de szerintem a “hagyományos” oktatási formát nem lehet helyettesíteni számítógépekkel. A tanárok személyes jelenléte szerintem nélkülözhetetlen a tanórákról. Egyébként tényleg érdekes felvetés az amiről írsz…