Titkos hazai lottó nyertesek 2010. Augusztus 19. 11.23
Posted by Hampuk Richárd in kommunikáció, reklám.Tags: lottó, pr, szerencsejáték zrt
23 comments
Lottó nyertes (1957-ből) Fotó: Szerencsejáték Zrt.
Nem lottózom, így bátran ígérem, hogy ha megnyerem az 5-ös lottót akkor kiállok a nyilvánosság elé. Ezzel hazánkban nem sokan vannak így. De nem rég olvashattunk az Nagy-Britanniai Stacey Bywaterről aki 18 évesen megnyerte az ottani lottó fődíját. A fiatal ápolónő pedig boldogan állt a nyilvánosság elé és mesélte el terveit a nagy nyereménnyel. Ez eddig csak egy egyszerű bulvár hír. Nem is ezért érdekelt…
Miközben olvastam a brit lapokat – mindegyikben kiemelt szerepet kapott a hír- azon gondolkodtam, hogy milyen hatalmas ingyen PR-hoz jut ezáltal a helyi szerencsejátékért felelős vállalat (amely logójának ismertsége 95%-os). Napokig, ha a beszélő érdekes, akkor akár hetekig kiemelt témává válhat az, hogy valaki lottózott és nyert. A Nemzeti Lottót szervező Camelot Group pedig ezt nagyon jól ki is használta, az összes fotón ott volt a lottó logoja, még a pezsgőspoharat is ők adták. Jól látszik, hogy a nyilvánosságra hozatalon egy egész stáb dolgozhatott. A beszélő kislányt felkészítették, a szájába adták a sound bite-okat és figyeltek az értékes PR felületek kihasználására.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon itthon a Szerencsejáték Zrt. miért nem használja ki ezeket a lehetőségeket. Néhány vélemény szerint azért, mert igazából senki nem nyeri meg a főnyereményt, az politikusokhoz vándorol. Gondoltam azért utánajárok, hogy itthon mi a helyzet. Felkerestem Tulik Ágnest a Szerencsejáték Zrt. szóvivőjét, aki készséggel válaszolt kérdéseimre. Mint megtudtam ők lennének a legboldogabbak, ha a nyertesek kiállnának a nyilvánosság elé -azaz ők is látják, hogy ennek mekkora PR értéke van-. Azonban ők nem beszélhetik le, nem beszélhetik rá nyerteseiket a szereplésre. A nyertesek kilétét pedig – szerencsére- védi a személyiségi jogokról szóló törvény. Ha nem akarnak a nyilvánosság elé állni, adataikat titkosan kell kezelni. Az utolsó ismert lottó nyertes Szemlédi András volt aki egy reklám figura, de a 2004-es kampány sikeressége jól szemlélteti, hogy az emberek mennyire vevők a nyertesekre akik kiállnak a nyilvánosság elé.
Érdekes, hogy még a rendszerváltás körüli időkben rendszeres volt a nyertesek nyilvánosságra hozatala. Azonban valahogy mostanra sokkal jobban bezárkóztunk és nem kíván egy nyertes sem a rivaldafénybe lépni. Persze érthető, hisz félnek a bűnözőktől, a rég nem látott családtagoktól, stb. De azt gondolom, hogy ha valaki ezt nem nyereménynek hanem lehetőségnek tekinti akkor akár a saját imázsát is megépítheti belőle. Ha egy olyan személy nyer aki tudja kezelni (lelkileg) a nyilvánosságot, akkor akár hosszú távon profitálhat is a szereplésből. – Igen azt gondolom, hogy még egy milliárdosnak is szüksége van profitálásra, éppen az okozza a legtöbb problémát ha a nyeréssel egy időben minden civil foglalkozással felhagyunk-. A profitálás alatt nem feltétlenül azt értem, hogy további pénzt kereshet -de akár azt is-, hanem, hogy olyan ügyek mellé állhat, amelyek rajta keresztül könnyebben kapnak nyilvánosságot, mivel ismerté vált. Ha a nyertes jól menedzseli magát akkor akár még szponzori pénzt is kicsikarhat a Szerencsejáték Zrt-től a nyereményén felül…
A szóvivő elmondta, nyilvánosság vállalása a “gazdag” országokban jellemző, ahol ez társadalmi elismetséget hoz és nem irigységet szül. Szerintem ez egy fajta tükör is társadalmunkkal szemben, valószínűleg a nyertesek elfogadottság nem lenne összehasonlítható a nyugati példákkal. Az Amerikai Egyesült Államokban viszont kötelező a nyertesek nyilvánosságra hozatala.
Szerinted irigy vagy elfogadó lenne a hazai társadalom egy lottó nyertessel szemben?
Próbára tesz a próbavásárlás 2010. Augusztus 11. 21.01
Posted by Hampuk Richárd in kommunikáció.Tags: pr, próbavásárlás
6 comments
Sokszor hallottam már a próbavásárlásról (mystery shopping), de eddig csak elképzelni tudtam, hogyan is működhet egy ilyen a valóságban. Hétvégén egy jó barátomnak köszönhetően beleláttam ebbe a világba és rengeteg érdekes dolgot tapasztaltam. Konkrét eredményeket még nem tudok megosztani, mivel augusztus végéig folytatódik a kommandó, de sok érdekes tapasztalatról már most beszámolok.
Meglepődtem mikor megtudtam, hogy milyen cég számára végezzük a próbavásárlást. A cég egy vendéglátóipari franchise, egyáltalán nem nagy, de nem is a legkisebbek közé tartozik. A hétvégén több helyen teszteltük a termékeket és a kiszolgálás minőségét. A tesztelések alkalmával rájöttem, hogy ez egy külön szakma. Nem elég csak vásárolni egyet megkóstolni és elmondani, hogy jó-e vagy nem?! A környezetet, az embereket, a hozzáállást, az elkészítési időt, minőséget és még sok más tényezőt is folyamatosan figyelni kell. Ráadásul egy idő után már nem esik jól a mindenki kedvence ilyen nagy mennyiségben.
Ez egy olyan akció volt amelyben a vásárlások végén majd minden esetben felfedtük magunkat. Hiszen a cég szabályai szerint jutalmaztuk az adott egységeket. Éppen ezért hosszú távon nem is hajthatja végre ugyan az a személy ezeket a vásárlásokat. Megtudtam, hogy van arra példa, hogy a vendéglátósok feltöltik a próbavásárlók fényképét közösségi oldalakra, vagy blogokra, hogy megismerjék őket. – Erről a VPOP ellenőrzések jutnak eszembe a Józsefvárosin, pedig ez nagyon nem erről szól. A tulajdonosok érdeke is, hogy vendégeik elégedettek legyenek.- A felfedést követően többnyire boldog arccal találkoztunk, a legtöbben örömmel nyugtázták, hogy ez a cég ilyenre is figyel.
Sok cég alkalmaz(hat) ilyen eszközöket a minőségbiztosítás érdekében. Nem is kell messzire visszatekintenünk, hiszen nemrég jelent meg az INDEXen egy kissé PR szagú cikk a Sziget Dreheres minőségellenőréről. És ez az ami számomra is érdekes. A cég amelynek a próbavásárlást végeztük, csak a vendéglátó helyek felé kommunikálja az akciót. Ami természetesen jó, mert így elégedettebb vásárlókat eredményeznek, amely alapvető követelménye a hosszú távú márkastratégiának, illetve növeli a termék presztízsét. De nem szabadna megfeledkezni arról a PR és marketing értékről sem amelyet egy ilyen akció eredményezhet. Hiszen reklámozhatja bárki, hogy milyen jó minőséget árul és képvisel. De sokkal nagyobb bizalommal fordulunk olyan cég felé amelyről tudjuk, hogy a “mi érdekeinket” képviseli és még titkos kommandót is szervez azért, hogy mi a legjobb minőséget kaphassuk.
Az akció végén mindegyik helyről részletes “jelentést” kell készíteni a tapasztalatokról, objektívan. Egy dolog a próbavásárlás maga, de az is kérdés, hogy az ilyen tapasztalatokat a cégek mennyire veszik komolyan? Építenek-e rá? Befolyásolja-e a stratégiájukat? Szerintem egy jó próbavásárlási kampány ér annyit mint bármely közvéleménykutatás.
Sok ilyen akcióról hivatalosan nem hallottam, lehet azért mert az eredmények nem mindig túl pozitívak? Vagy csak azért, mert a kommunikációba nem kívánnak energiát fektetni?
Neked mi a véleményed?
