Vajon a kommunikációt is elönti az iszap?

A választási sikereket vagy kudarcokat bemutató összeállításokat hamar felülírta a hétfői hír miszerint iszapkatasztrófa történt Veszprém megyében. Sajnos a katasztrófa már több halálos áldozatot is követelt, rengeteg család életét keserítette meg.

A felelős vállalat már megvan, a felelős személyeket még nem hozták nyilvánosságra – a médiának még nem volt ideje ezzel foglalkozni, a sérültek, eltűntek fontosabbak -a szerk.- A Mal Zrt. (Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt.) illetékeseinek azonban a katasztrófahelyzet megszüntetése mellett a kommunikációval is foglalkozniuk kell. Persze ez nem könnyű ilyen helyzetben. Nem hiába hívják kríziskommunikációnak. (Szerintem ez a kommunikációs szakma egyik legizgalmasabb része, ha van olyan hogy ördög ügyvédje, akkor ez az ördög kommunikátora pozíció. Ha ilyen helyzetben sikerül megállnod a helyed akkor van helyed a szakmában.)

Minden ilyen jellegű (vegyipari) vállalatnak rendelkeznie kell katasztrófa tervvel, ami éppen azt segíti, hogy ha ilyen nem várt esemény történik a kárenyhítés a lehető leghatékonyabban működjön. Hallottam már több ilyen tervről, sőt láttam is már párat, de egy olyannal sem találkoztam, amiben a kommunikációra is kitérnek. Illetve mindegyikben van kommunikációs rész – ahol leírják, hogy milyen fokú esemény kapcsán milyen hatóságokat kötelező értesíteni- de én most nem erre gondolok. A nagy nyilvánosság kezelése, nem fordul elő ezekben a tervekben, pedig lehet nem ártana legalább az alapokat lefektetni. Most ezeket megpróbálom néhány pontban (nem időrendben) összeszedni:

Időzítsünk megfelelően, se túl korán, se túl későn. Hiszen amikor még a katasztrófa elhárítása a fő probléma senki nem akar foglalkozni a mi megítélésünkkel. Ha pedig túl későn állunk a nyilvánosság elé, a vélemények már eltorzulnak velünk szemben.

Lépjünk hátra. Próbáljunk lehiggadni, megfontolt és tervezett kommunikációt folytatni. Persze ez nem könnyű feladat ekkora nyomás alatt, de nélkülözhetetlen a hatékony kríziskommunikációból.

Ne próbáljunk titkolózni, elbújni. Nehéz olyankor a nyilvánosság elé állni amikor az egész világ ellenségként néz ránk, de ha nem szólalunk meg, ez az érzés csak erősödni fog. – persze ha nem megfelelően állunk ki a nyilvánosság elé akkor is fokozódhat – a szerk.

Tájékoztassuk a munkatársakat. Fontos, hogy azok akik közvetlenül érintettek az ügyben, akik rendszeresen napi szinten találkoznak az adott vállalattal, termékkel részletes és kielégítő információt kapjanak a krízis okairól, hatásairól. Ez napjainkban a kiváló belső kommunikációs eszközökkel gyorsan működhet (sms, e-mail, robocall, vállalati oldal/blog)

Határozzuk meg a beszélőket és a kommunikációs felelősöket. Jelöljük ki a szóvivőt, lássuk el részletes információkkal, biztosítsunk neki megfelelő hátteret a vállalatnál, segítsük munkáját, hiszen a kríziskommunikáció nem egy kimondottan stresszmentes feladat és a mi (vállat) érdekünk, hogy a lehető leghatékonyabban láthassa el az adott személy.

Dolgozzuk ki a soundbiteokat, üzeneteket. Fontos, hogy konkrét, jól meghatározott üzenetek köré építsük fel kommunikációnkat. Legyünk proaktívak a médiával.

Ne hazudjunk! Egy katasztrófa esetén a leglustább újságíróból is előtör az oknyomozó szellem, hazugságaink hamar kiderülnek és a rövid távú siker hosszú távú reputáció romláshoz vezethet.

Támogassuk a menedzsment munkáját. Kommunikációs vezetőként ne terheljük a krízis szakmai kezelőit, kommunikációnkkal segítsük munkájukat.

Készüljünk a “csontvázakra”. A krízist követően előkerülhetnek kínos adatok, rizikós események. Ezekkel legyünk tisztában, modellezzük le -legalább fejben- a lehetséges negatív eseményeket.

Figyeljük a megjelenéseket. Fontos, hogy tudjuk hol és mit írnak, mondanak rólunk a médiában. Ilyenkor a médiafigyelők feladata is megszaporodik. Napjainkban a blogok és más közösségi média tartalmak figyelése sem maradhat ki.

Vonjunk be külsős szemlélőket, tanácsadókat. Egy külső szem reálisabban tudja látni megítélésünket és a lehetséges utakat, mint egy napi szinten a vállalati szervezetben dolgozó kommunikátor.

Természetesen a kríziskommunikáció nem oldható meg 10 alap pontból, ez a gondolatkísérlet csak a főbb elemeket próbálta összeszedni a témában. Fontos, hogy készüljünk a krízisekre, próbáljunk felkészülni az esetleges katasztrófákra, mi történhet ha termékünkről kiderül, hogy mérgező stb… Remélem a MAL Zrt. nem a magyar BP esettanulmány lesz ami a kommunikációt illeti.

Neked mi a véleményed? Mondd el kommentben!Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló témák, kövess facebookon vagy  twitteren !