HR a kommunikációról – régi blog

Az MDF bajban van (Frissítve) 2010. Március 17. 1.45

Legalábbis ami a kommunikációt illeti, nincsen könnyű helyzetben. Régebben -mikor divatba jött – sok ismerősöm kérdezte tőlem, hogy mi is az  a válságkommunikáció. Hosszas példákkal, elméleti megközelítéssel próbáltam nekik szemléltetni. Most  már egyszerűbb feladatom lenne. A válságkommunikáció az MDF kampányának kb. március 8-19 közötti szakasza.

Adott egy a rendszerváltozást lemenedzselő párt, amelynek az életben maradáshoz az egyik, ha nem az egyetlen esélye, hogy bejusson a parlamentbe. Ehhez a lista állításhoz szükséges ajánlószelvény számot össze kell gyűjteniük. Mivel a két nagy párt (Fidesz, MSZP) rendszeresen versenyez a kopogtatókért ezért a kis pártoknak, függetleneknek nehezebb dolguk akad. Az idei kampányban talán még nehezebb mint korábban.

Néhány héttel ezelőtt az MDF kampány stratégái ráébredtek arra, hogy ha az akkori ütemben folytatódik a szelvények leadása nem lesz meg az elegendő ajánlószelvény szám. Azaz a párt helyzete válságba kerülhet, így lépett tehát a képbe a válság kommunikáció. Ennek az első jeleit mi egyszerű szemlélők abból láthattuk, hogy Dávid Ibolya állásfoglalást kért az Országos Választási Bizottságtól, hogy a rontott kopogtatókat lehet-e javítani, majd másnap már az volt a hír, hogy aki tudja még adja nekik az ajánlószelvényeket. Aztán az ilyen jellegű hírek egyre szaporodtak. De egy ilyen helyzetben ez nem nagyon sokat segíthetett.

Meg kellett találni a válságból kivezető lehetséges utakat. A cél több kopogtató elérése. A nehézség, hogy nagyon sok kopogtatót már begyűjtöttek a politika iránt érdeklődőktől. Azaz azoktól akikhez a híreken keresztül kívántak szólni. Új csatornán keresztül, új szegmenst kell elérniük. Ekkor jött a sokak által “bugyuta, banális,stb”  jelzőkkel illetett Bokros Lajos akció a Frizbiben:

Kommunikációs szempontból ezt kellett tenniük. Olyan szegmenst kellett elérniük akik egyébként nem néznek híradókat, nem olvasnak csak bulvár sajtót és nem érdeklődnek annyira – vagy egyáltalán- a politika iránt. Az MDF valószínűleg abban reménykedik, hogy náluk még lehet megfelelő mennyiségű kopogtató cédula. Őket pedig jobban érdekli az adott politikus személyisége mint bármelyik párt programja.

De ma (2010. március 16.) ismét előhúzták a bajban vagyunk kártyát és sajtó eseményt szerveztek köré. “Akinél még van kopogtató az adja az MDF-nek” volt a fő üzenet. Az MDF helyében azonban az ilyen megnyílvánulásokkal óvatosabban bánnék, hiszen az ember alapvetően a többséghez szeret tartozni, tehát ha hangsúlyozzuk (többször is), hogy mi egy “gyenge” kisebbség vagyunk akkor csak egy nagyon szűk réteg tetszését nyerhetjük el. Most viszont nem erre van szükségük.

Az egyik legnehezebb dolog a politikai marketingen az előre tervezés. Sokan mondják, hogy ez is olyan mint egy mosópor eladása. Nem közel sem, a mosóporról nem derül ki közben, hogy az egyik összetevője kiszáll belőle, hogy benne volt egy korrupciós ügyben és még sorolhatnám. A politikában nagyon sok a változó, így lehet a legjobb stratégiát megalkotni a kampány elején, de a külső hatások – rosszabb esetben belső hatások  – miatt folyamatosan módosítani kell.

Hogy ez a válságkommunikáció még milyen akciókat tartogat számunkra és milyen eredménye lesz március 19-én kiderül. Addig csak reménykedhetünk, hogy a válság kommunikáció nem pánik kommunikációvá alakul át az MDF kampányában.

Mára (2010.március 19. 11.39) összegyűlt a megfelelő számú kopogtatója az MDFnek, így sikerült budapesti listát állítaniuk. (tovább…)