Az MDF bajban van (Frissítve) 2010. Március 17. 1.45
Posted by Hampuk Richárd in politika.Tags: bokros lajos, kampány, mdf
add a comment
Legalábbis ami a kommunikációt illeti, nincsen könnyű helyzetben. Régebben -mikor divatba jött – sok ismerősöm kérdezte tőlem, hogy mi is az a válságkommunikáció. Hosszas példákkal, elméleti megközelítéssel próbáltam nekik szemléltetni. Most már egyszerűbb feladatom lenne. A válságkommunikáció az MDF kampányának kb. március 8-19 közötti szakasza.
Adott egy a rendszerváltozást lemenedzselő párt, amelynek az életben maradáshoz az egyik, ha nem az egyetlen esélye, hogy bejusson a parlamentbe. Ehhez a lista állításhoz szükséges ajánlószelvény számot össze kell gyűjteniük. Mivel a két nagy párt (Fidesz, MSZP) rendszeresen versenyez a kopogtatókért ezért a kis pártoknak, függetleneknek nehezebb dolguk akad. Az idei kampányban talán még nehezebb mint korábban.
Néhány héttel ezelőtt az MDF kampány stratégái ráébredtek arra, hogy ha az akkori ütemben folytatódik a szelvények leadása nem lesz meg az elegendő ajánlószelvény szám. Azaz a párt helyzete válságba kerülhet, így lépett tehát a képbe a válság kommunikáció. Ennek az első jeleit mi egyszerű szemlélők abból láthattuk, hogy Dávid Ibolya állásfoglalást kért az Országos Választási Bizottságtól, hogy a rontott kopogtatókat lehet-e javítani, majd másnap már az volt a hír, hogy aki tudja még adja nekik az ajánlószelvényeket. Aztán az ilyen jellegű hírek egyre szaporodtak. De egy ilyen helyzetben ez nem nagyon sokat segíthetett.
Meg kellett találni a válságból kivezető lehetséges utakat. A cél több kopogtató elérése. A nehézség, hogy nagyon sok kopogtatót már begyűjtöttek a politika iránt érdeklődőktől. Azaz azoktól akikhez a híreken keresztül kívántak szólni. Új csatornán keresztül, új szegmenst kell elérniük. Ekkor jött a sokak által “bugyuta, banális,stb” jelzőkkel illetett Bokros Lajos akció a Frizbiben:
Kommunikációs szempontból ezt kellett tenniük. Olyan szegmenst kellett elérniük akik egyébként nem néznek híradókat, nem olvasnak csak bulvár sajtót és nem érdeklődnek annyira – vagy egyáltalán- a politika iránt. Az MDF valószínűleg abban reménykedik, hogy náluk még lehet megfelelő mennyiségű kopogtató cédula. Őket pedig jobban érdekli az adott politikus személyisége mint bármelyik párt programja.
De ma (2010. március 16.) ismét előhúzták a bajban vagyunk kártyát és sajtó eseményt szerveztek köré. “Akinél még van kopogtató az adja az MDF-nek” volt a fő üzenet. Az MDF helyében azonban az ilyen megnyílvánulásokkal óvatosabban bánnék, hiszen az ember alapvetően a többséghez szeret tartozni, tehát ha hangsúlyozzuk (többször is), hogy mi egy “gyenge” kisebbség vagyunk akkor csak egy nagyon szűk réteg tetszését nyerhetjük el. Most viszont nem erre van szükségük.
Az egyik legnehezebb dolog a politikai marketingen az előre tervezés. Sokan mondják, hogy ez is olyan mint egy mosópor eladása. Nem közel sem, a mosóporról nem derül ki közben, hogy az egyik összetevője kiszáll belőle, hogy benne volt egy korrupciós ügyben és még sorolhatnám. A politikában nagyon sok a változó, így lehet a legjobb stratégiát megalkotni a kampány elején, de a külső hatások – rosszabb esetben belső hatások – miatt folyamatosan módosítani kell.
Hogy ez a válságkommunikáció még milyen akciókat tartogat számunkra és milyen eredménye lesz március 19-én kiderül. Addig csak reménykedhetünk, hogy a válság kommunikáció nem pánik kommunikációvá alakul át az MDF kampányában.
Mára (2010.március 19. 11.39) összegyűlt a megfelelő számú kopogtatója az MDFnek, így sikerült budapesti listát állítaniuk. (tovább…)
Leáldozóban a kis pártok online fölénye 2010. Február 22. 10.20
Posted by Hampuk Richárd in politika, web.Tags: internet, kampány, online, pártok, választás 2010
add a comment
A 2009-es EP választások kapcsán nem volt olyan választással foglalkozó média amely ki ne emelte volna az LMP és a Jobbik online aktivitását. Jómagam is részt vettem egy konferencián ahol ez volt az egyik fő téma, tavaly tavasszal.
Napjainkra azonban mindez már nem mondható el. Persze nem a kis pártok aktivitása lankadt, hanem a “nagyok” is ráébredtek arra, hogy ugyan szimplán a netes kampányokkal nem lehet nyerni, de 2010ben már elhagyni sem lehet őket egy “trendi” pártnak. Politológusok a populista szóval illethetik ezt az aktvitást, no de melyik párt ne akarna populista lenni, ha ez többlet szavazatot jelenthet nekik. Amíg 2009ben hír volt az, hogy a jobbik és az lmp milyen aktívan használja az online eszközöket addig napjainkban szinte egyáltalán nem hallunk a két parlamenten kívüli párt facebookos, vagy twitteres aktivitásáról. Pedig vannak jó ötleteik bőven, de amint az egyik legnépszerűbb párt elnöke – Orbán Viktor- bulvár hírt csinált abból, hogy regisztrált a facebookra és várja a rajongók kommentjeit, a média számára fontosabbá váltak a nagyobb pártok. A LMPnek az online kampányszámlával sikerült még pár napig a 2010es kampányban is a mainstream médiába kerülnie, de ez egyre nehezebb lesz nekik.
Sokan elfelejtik de 2006ban az MSZP kezdte az online kampányolást. Gyurcsány blogja és a Szélkakas online kampány volt az első hazai internetre épülő politikai kommunikáció.
Mára az összes párt él ezzel a lehetőséggel. Sőt a fiatalos, nyitott gondolkodású politikus imázs kihagyhatatlan eleme, hogy valamelyik közösségi oldalon ne legyen fent az illető. A FIDESZ és a JOBBIK külön képzést is tartott ezzel kapcsolatban képviselőjelöltjeinek. Persze attól, hogy valaki fent van valamelyik közösségi oldalon messze nem biztos, hogy sikerre is van ítélve. Sőt, véleményem szerint nem ezen múlik a választás sikere, ez csak egy csatorna ami most már hazánkban is nélkülözhetetlen. Érdekes látni azt is, hogy a 2006ban online kampányt alig használó FIDESZ mennyire nyitni akar a webes társadalom felé.
Sokan az Obama kampánnyal példálóznak, hogy azzal lehetne választást nyerni, és hogy már 1,5 millió választó van hazánkban akik a neten szocializálódtak. Sokak szerint ha őket elérjük a web 2.0-ás felületeken akkor nyert ügyünk van. Ezzel ilyen formában nem értek egyet. Obama kampányának sikere nem annyira a web 2.0-ás jelenlétnek volt köszönhető. Sokkal inkább annak a hatalmas adatbázisnak amelyet sikerült összegyűjteniük, és amelyet rendszeresen használtak “hagyományos” módszerekkel (e-mail küldés). Az adatbázis volt a kulcs, olyan ügyesen építették fel a választói csoportokat az adatokból, hogy minden csoport személyre szabott üzeneteket kaphatott. Nem ugyan azt a szöveget kapta az összes felhasználó, hanem mindegyik “érdeklődésének” megfelelő ígéreteket olvashatott. Azonban az is téved aki azt mondja a web 2.0nak nem volt szerepe a sikerében. Volt, hiszen segítségével sikerült egy olyan imázst kialakítani Obamáról, amelynek köszönhetően a fiatalok sokkal jobban elfogadták mint az “öreg” konzervatív,” netezni nem tudó” ellenfeleit (előválasztás, majd későbbi elnökválasztás során).
Tehát amikor valamelyik hazai párt azt emlegeti, hogy az Obama kampányt csinálja akkor nemes egyszerűséggel nem mond igazat. Egy olyan pártot sem látok akik több millió felhasználó elérhetőségét és személyes adatait gyűjtötték volna össze online. Vagy nem hallottunk olyanról sem, hogy a kampányfőnökök rendszeres videóüzenetben irányítanák az aktivisták munkáját.
A kis pártoknak pedig egyre nehezebb az online eszközök tekintetében is potenciális szavazókat gyűjteni. Pedig elsősorban az ő platformjuk volt ez a kommunikációs eszköz, hiszen ezzel tudták enyhíteni a tömegmédiából való kiszorulásuk kárát. Egyre inkább kezd úgy működni a közösségi média mint a tömeg média, legalábbis abban a tekintetben, hogy a felhasználók szívesebben tartoznak egy egy nagyobb tömeghez mint a kisebb szerveződésekhez. Mivel erre a nagyok is rájöttek, nehezebb lesz az LMP és a JOBBIK online kampánya. (tovább…)
