HR a kommunikációról – régi blog

A Gordon Brown botrány (frissítve) 2010. április 29. 20.36

Egy héttel a brit parlamenti választások előtt súlyos hibát vétett Gordon Brown munkáspárti miniszterelnök. Az eseményről a legtöbb hírügynökség beszámolt, ezért én nem is magával a hírrel foglalkozom, inkább a kommunikációs ballépésekről fejtem ki véleményem.

A munkáspárt nehéz választási kampányt folytat. Ugyan már 13 éve kormányoznak Nagy Britanniában, de miniszterelnökük népszerűsége elég alacsonyan stagnál. Éppen ezért elhatározták, hogy Brownt közelebb viszik az emberekhez és egy road-showt indítottak, ahová a sajtó is elkísérte a miniszterelnököt. A túra egyik állomásán azonban előbújt az “igazi” Brown, és egy találkozást követően “korlátoltnak” nevezet egy munkáspárti-saját elmondása szerint- szavazót. A probléma csak az volt, hogy a Sky News hírtelevízió mikroportja bekapcsolva maradt a politikus zakóján, így az egész ócsárlás rögzítésre került. A 66 éves hölgynek azonnal visszajátszották a TVsek a munkáspárti miniszterelnök mondatait, aki teljesen csalódottá vált. Majd Brownt szembesítették a mondataival.

Ha a konzervatívok vagy a liberálisok szemével nézem a történteket, egyszerűen túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. De nézzük lépésről lépésre, hogy mik azok a hibák amik hozzájárulhattak ahhoz, hogy ez a sajnálatos elszólás bekövetkezzen.

Először is nem biztos, hogy  jó ötlet volt a kampánystáb részéről, hogy Brownt az emberek közé bedobják a mély vízbe. Nem véletlenül nagyon népszerűtlen, egyszerűen az emberek nem bírják a modorát, stílusát. Az pedig nagy bátorságra vall, hogy ezen úgy próbáltak segíteni, hogy idegen civil emberekkel összeismertetik. Mert ebben benne van a lehetőség, hogy az emberek nem úgy reagálnak Brown személyére ahogy a stáb elvárna. Ha már azt akarták üzenni, hogy Brown az emberek barátja akkor sokkal inkább előre megszervezett “válogatott” családok közé kellett volna meghívni a miniszterelnököt. Nem szép dolog a politikában megrendezni a “spontán” eseményeket, de egy választási kampányban nem engedheti meg egy párt sem magának, hogy ekkorát hibázzanak. Brown a kocsiban egyik kollégáját meg is említi, hogy hogyan hozhatta oda hozzá ezt a nőt. A nő pedig később a tvseknek elmondta, hogy ő csak ott sétálgatott és odahívták a miniszterelnökhöz. (ha ez így volt, az elég meglepő és bátor dolog volt)

A másik nagy hibát maga Brown és kollégája követték el. Először is ilyent ne mondjon egy politikus, ha meg már mond akkor vegye észre, hogy rajta van egy mikroport. Egy ennyit szereplő embernek és stábjának tisztában kell lennie azzal, hogy a mikroport ami rajta van mindig be lehet kapcsolva. Elfeledkeztek róla, előfordul. De ha már kimondta és rögtön utána élő egyenes adásban szembesítették is a sértett hölgyet a miniszterelnök mondataival, akkor nem értem, hogy miért csak később egy rádióinterjúban szembesült a miniszterelnök saját mondataival. Nincs médiafigyelő? Miért nem szóltak a stábnak, hogy hoppá, baj történt.

Brown a BBC rádióműsorában szembesült az esettel és elsőre a videón is láthatjuk, hogy teljesen ledöbbent. Nem csodálom…

Később ugyan telefonon bocsánatot kért, de a munkáspárti szavazó kijelentette, hogy soha többé nem szavaz erre a pártra. Így lehet elszúrni több száz ember munkáját néhány mondattal, ezzel az esettel a kampány ezen része teljesen hiteltelenné vált. Aztán a miniszterelnök még az nap személyesen is bocsánatot kért Gillian Duffytól. 

Ezzel sikerül fent tartani a médiában az ügyet. A 40 percig tartó bocsánatkérésre a sajtót nem engedték be, de az esemény után Brown nyilatkozott. Próbált nagyon felszabadultan viselkedni, könnyeden mosolygott mikor az ügyről kérdezték. – Vélhetőleg munkáspárti kommentelők álltak ki a miniszterelnök mellet, miszerint: ő legalább olyan politikus aki elismeri, hogy hibázott és bocsánatot kért. Ez igaz, de mást ebben az esetben nem nagyon tehetne egy politikus sem. –

Ne legyünk álszentek, lehet minket is idegesítene egész nap ilyen elégedetlenkedő nőket hallgatni, de ha politikusnak állunk, figyeljünk oda, hogy legalább a kampányban ne szidjuk SAJÁT választóinkat.

Nincs igazán jó megoldás erre a bakira, visszajönni ebből már nem lehet. Ráadásul hiába akarná a stáb ellensúlyozni kommunikációjukban az esetet, teljesen hiteltelen lenne. A kampánycsapatoknak tehát inkább a megelőzésekre kell figyelnie. Már nem olyan a politika a média és az emberek viszonya mint 20 évvel ezelőtt. A média és az emberek is azonnal ráugranak az ilyen kijelentésekre. A politikusoknak végre észre kell venniük, hogy a választópolgárokért dolgoznak akiket meg nem tanácsos elszidni.

Ahogy posztom elején is írtam, ez a story nekem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen az ellenfelek kampányát tekintve. Ismerek olyan kampánygurukat akik a negatív kampány nagy mesterei a világban. El tudom képzelni, hogy az ellenfél nagyon jól ismeri Gordon Brown személyiségét és talán az is lehet, hogy nem véletlenül provokálták egy ilyen hölggyel. De persze ez már inkább összeesküvés elmélet mint sem a valóság, nem de?!

Vajon ezzel véget ér Gordon Brown politikai karrierje amire 16 éves kora óta készült?

(tovább…)